dialektika, más néven dialektika, eredetileg a logikai érvelés egyik formája, de ma már az evolúció filozófiai koncepciója, amelyet különféle területeken alkalmaznak, beleértve a gondolatot, a természetet és a történelmet.
a klasszikus görög gondolkodók között a dialektika jelentése a vitában alkalmazott cáfolat technikájától a meghatározások szisztematikus értékelésének módszerén át a konkrét és általános fogalmak közötti kapcsolatok vizsgálatáig és osztályozásáig terjedt. A sztoikus filozófusok idejétől az európai középkor végéig a dialektikát többé-kevésbé szorosan azonosították a formális logika tudományágával. Újabban Immanuel Kant “transzcendentális dialektikával” jelölte azt az illúzió feltárására irányuló törekvést, amely a megértés kategóriáinak és alapelveinek a jelenségek és a lehetséges tapasztalatok határain túl történő felhasználásának kísérletével jár. G. W. F. Hegel a dialektikát úgy határozta meg, mint egy fogalom azon tendenciáját, hogy a benne rejlő ellentmondásos szempontok közötti konfliktus eredményeként a saját tagadásába kerüljön. Karl Marx és Friedrich Engels elfogadta Hegel definícióját és alkalmazta a társadalmi és gazdasági folyamatokra. Ez a dialektikus materializmus.