Abstract
PIP: A 19. századi Mexikói népességről rendelkezésre álló statisztikai adatok többnyire szűkösek, kétes megbízhatóságúak és szétszórtak. A függetlenségi háború, a polgárháborúk, a regionális konfliktusok és a külföldi beavatkozások befolyásolták a demográfiai magatartást, és akadályozták az országos népszámlálás végrehajtását. A 19. századi népességről rendelkezésre álló 3 típusú adat néhány állami népszámlálást, egyes személyek által végzett népszámlálást, valamint a polgári nyilvántartásból és a plébániai nyilvántartásokból származó adatokat tartalmaz. Ez a munka megvizsgálja Mexikó lakosságának általános fejlődését a 19.században, a regionális eloszlást és a politikai megosztottságot. Mexikó népessége a becslések szerint 6 837 100-ról 1803-ban 10 448 000-re nőtt 1884-ben, ami lassú növekedési ütemre utal. A viszonylag lassú növekedést valószínűleg a magasabb halálozási arány magyarázza, amelyet a magas termékenység nem kompenzál. A halálozás 1850 körül kezdett csökkenni, az általános növekedési ütem pedig a század vége felé nőtt. Járványok, járványok, gyenge termés, aszályok és polgárháborúk mind hozzájárultak a magas arányhoz. A gyarmati és prehispáni népességeloszlás szinte változatlan maradt egészen a század közepéig,amikor jelentős észak felé irányuló mozgalom kezdődött. A rendelkezésre álló források nem teszik lehetővé Mexikó régiókra történő felosztását társadalmi-gazdasági adatok vagy gazdasági struktúrák alapján. A jogi politikai megosztottság hasznos közelítéseket kínál a népesség tendenciáinak regionális elemzéséhez. Az így kapott 5 régió közül a Csendes-óceán északi része a lakosság valamivel több mint 3% – át tette ki, és nagyrészt elszigetelődött Mexikó többi részétől. Az Északi, beleértve Sonora, Chihuahua, Coahuila, Durango, Nuevo Leon és Zacatecas, tartalmazott mintegy 9% – át. Összességében az északi régió lakossága nem sokat változott, de az egyes területek, például Sonora, elveszítették a népességet, míg Nuevo Leon éves növekedési üteme átlagosan 1,65% volt. A Karibi partvidék a növekedés egyes területei ellenére összességében elvesztette a népességet. A részesedés 19,4% – ról 1825-ben 10,7% – ra csökkent 1875-ben. Közép-Mexikó a nemzeti lakosság több mint 60% – át tette ki. A Csendes-óceán déli régiója, Oaxaca, Chiapas és Guerrero 1825-75 között megduplázta népességét. Részesedése az Országos összességből 10,11% – ról 1825-ben 14,75% – ra nőtt 1875-ben. Az egyes államok fejlődésének elemzése azt mutatja,hogy jelentős kulturális, politikai és gazdasági tényezőkhöz kötődő sokféleség volt.