1957-ben Albert Camus francia író elnyerte az irodalmi Nobel-díjat “legfontosabb irodalmi produkciójáért, amely tisztán látó komolysággal megvilágítja az emberi lelkiismeret problémáit korunkban”, a Nobel Alapítvány szerint. Talán legismertebb 1942-es könyvéről az idegen,de a díjat addig gyűjtött műveiért kapta. – Mondta Anders Xhamsterling, a Svéd Akadémia állandó titkára, a bemutató Beszédében ’57:
“aktív és rendkívül kreatív, Camus az irodalmi világ érdeklődésének középpontjában áll, még Franciaországon kívül is. Autentikus erkölcsi elkötelezettségtől inspirálva teljes lényével az élet nagy alapvető kérdéseinek szenteli magát, és ez a törekvés minden bizonnyal megfelel annak az idealista célnak, amelyért a Nobel-díjat megalapították.”
miután elnyerte a rangos nemzetközi díjat, Camus levelet írt általános iskolai tanárának, megköszönve korai támogatását. “Amikor meghallottam a hírt, az első gondolatom, anyám után, Ön volt” – írja Monsieur Germainnek. “Nélküled, a szeretetteljes kéz nélkül, amelyet a kicsi szegény gyermekre nyújtottál, aki voltam, a tanításod és a példád nélkül mindez nem történt volna meg.”
a teljes levél elolvasásához kattintson ide. Hallgassa meg Nobel-díjas beszédét franciául (természetesen angol felirattal) alább.
