a belső zaj fogalma központi szerepet játszik a pszichofizikában. Azokban a kísérletekben, amelyekben a külső fizikai ingerek véletlenszerű zajt tartalmaznak, az alany válasza részben az inger zajossága, részben saját belső zajának köszönhető. Számos kutató megkísérelte mérni a belső és külső zaj relatív nagyságát különböző kísérleti helyzetekben. A belső és külső zajra vonatkozóan azonban nincsenek szigorú meghatározások. Így e kísérletek eredményeinek értelmezésekor körültekintően kell megállapítani, hogy mit mérnek. Bemutatjuk a belső és külső variabilitás matematikai meghatározását, és megvitatjuk azok előnyeit és korlátait. Ezeket a definíciókat alkalmazva a kísérleti zajsűrűség-diszkriminációs adatokra, megbecsüljük az adott feladat relatív belső és külső varianciaösszetevőit. Becsléseink eltérnek Raab és Goldberg számításaitól, akik azt feltételezték, hogy az auditív feldolgozást egy energiadetektor és egy független belső zajforrás jellemzi.