a 19.század elején uralkodó geológiai modellt szinte statikus föld jellemezte, talán lassan lehűlt és zsugorodott, amíg az olvadt belső tér végül teljesen megfagyott és megszilárdult. A 20.század elején azonban összegyűjtött bizonyítékok arra utaltak, hogy a földkéreg sokkal mozgékonyabb volt – mind vízszintes, mind függőleges irányban -, mint azt korábban gondolták.
1956-Ban Egyed László professzor, a Geofizikai Intézet az Eötvös-Egyetem, Budapest, alapján variációk a tenger szintje a geológiai múltban, javasolt, hogy a föld lassan, folyamatosan növekszik! Rekonstrukciója szerint a mai kontinensek egy kisebb bolygó ősi kéregének maradványai, fiatalabb sziklák veszik körül, amelyek az óceán közepén lévő törések mentén keletkeznek-gerincek. Bolygónk feltételezett növekvő térfogatát a föld belsejében lévő ásványi fázisok módosulásával magyarázta, mivel az ásványokról ismert, hogy megváltoztatják a kristályszerkezetet a változó hő és nyomás függvényében. Pascual Jordan német fizikus 1966 – ban még furcsább magyarázatot javasolt-a táguló föld a tér-idő kontinuum általános dilatációjának tulajdonítható.
a táguló Föld/növekvő Föld hipotézissel kapcsolatos legtöbb munkát Klaus Vogel német mérnök végezte, aki híres bonyolult gömbjeiről, amelyekben a kontinensek 20% – kal kisebb földre illeszkednek.
a Vogels-gömbök hatására Samuel Warren Carey (1912-2002) ausztrál geológus lesz a táguló Föld hipotézis egyik legkiemelkedőbb támogatója.
ábra.1. S. Warren Carey és Klaus Vogel egy táguló földgömböt tárgyalnak (kép CAREY 1988-ból, úgy gondolják, hogy az alacsony felbontású képek használata az Egyesült Államok szerzői jogi törvénye szerint tisztességes használatnak minősül).
Új-Guinea komplex geológiája meggyőzte Carey-t arról, hogy a földkéreg összetett mozgása szükséges a hegyek szerkezeti geológiájának magyarázatához. Kifejlesztett egy modellt vízszintes mozgásokkal az óceán középső gerincei mentén és transzformációs hibákkal, de kijelentette ,hogy ” a szubdukció mítosz!”Ezután a függőleges mozgásokat a nagyon bonyolult mozgó kúpszerkezetek felületes jellemzőiként magyarázta, amelyek a föld magjáig nyúlnak.
a táguló Föld hipotézise azonban kudarcot vallott, és nem nyújt meggyőző mechanizmust a Föld tömegének vagy térfogatának feltételezett időbeli növekedésének magyarázatára. A föld kerületének egyszerű mérése műholdakkal is, amint azt Carey is elismerte, megcáfolhatja vagy bizonyíthatja a Föld sugara növekedését. A Modern műholdas mérések elég pontosak ahhoz, hogy megmutassák a földlemezek mozgását, amint azt Alfred Wegener javasolta 1912-ben, azonban nem találtak valódi bizonyítékot a táguló földre, kivéve az internetet…
bibliográfia:
CAREY, S. W: (1988): a Föld és az univerzum elméletei: a Dogma története a Földtudományokban. Stanford: 419
OLDROYD, D. R. (2007): Die Biography der Erde. a Földtudományok tudománya. Zweitausendeins-Kiadó: 518