csont, hierarchikus szerkezettel, amely a nano-skálától a makro-skáláig terjed, és egy szerves mátrixba ágyazott nano méretű ásványi kristályokból álló kompozit kialakításról kimutatták, hogy számos keményítő mechanizmussal rendelkezik, amelyek növelik a szívósságát. Ezek a mechanizmusok megállíthatják, lassíthatják vagy eltéríthetik a repedés terjedését, és a csontot mérsékelt mennyiségű látszólagos plasztikus deformációval okozhatják a törés előtt. Ezenkívül a csont nagy mennyiségű szerves anyagot és vizet tartalmaz, ami nemlineárisan viselkedik a törés előtt. Sok kutató erőt vagy kritikus stresszintenzitási tényezőt (Törési szívósság) használt a csont mechanikai tulajdonságainak jellemzésére. Ezek a paraméterek azonban nem veszik figyelembe a csonttörés előtt a plasztikus deformációban eltöltött energiát. A csont mechanikai jellemzőinek pontos leírásához rugalmas-műanyag törésmechanikát alkalmaztunk a csont törési szívósságának tanulmányozására. A J integrál, egy paraméter, amely megbecsüli mind a rugalmas, mind a műanyag deformációkban felhasznált energiákat, a csonttörés előtt elköltött teljes energia számszerűsítésére szolgál. Húsz kérgi csontmintát vágtak ki a szarvasmarha combcsontjának középső diaphysiséből. Közülük tízet keresztirányú törésre, a másik 10-et pedig hosszanti törésre készítettek elő. A mintákat az ASTM E1820-ban javasolt készülék alapján állítottuk elő, és desztillált vízben 37 C fokon teszteltük.6 kPa m, ami 187%-kal nagyobb, mint a hosszanti törésű mintáké (2,3 kPa m). A hosszanti és keresztirányú törésű szarvasmarha minták plasztikus deformációjára fordított energia 3,6-4,1-szerese volt a rugalmas deformáció során felhasznált energiának. Ez a tanulmány azt mutatja, hogy a J integrál segítségével becsült csont szívóssága sokkal nagyobb, mint a kritikus stresszintenzitási tényezővel mért szívósság. Javasoljuk, hogy a J integrál módszer jobb technika a csont szívósságának becslésében.