a glicin oldhatóságát HCl és HCl–MgCl2 oldatokban 283,15-ről 343,15 K-ra mértük, és azt találtuk, hogy a hőmérséklet növekedésével nő a HCl koncentrációjával lineárisan növekszik. Az OLI platformba integrált MSE modellt úgy módosítottuk, hogy a kísérleti és irodalmi oldhatósági adatokat a középtartományú interakciós paraméterek beállításával regresszáltuk. A paraméterezés után a modell pontosan kiszámíthatja az oldhatóságot 3,5% – nál alacsonyabb átlagos abszolút eltéréssel, így képes megjósolni a glicin túltelítettségét. Különböző glicin polimorfok kristályosítását végeztük vízben, HCl-ben, NaOH–ban, MgCl2-ben és HCl-MgCl2 vizes oldatokban. Megvizsgáltuk a közeg, a hőmérséklet, a túltelítettség és az idő kristályosodásra gyakorolt hatását. Megállapítottuk, hogy csak a HCl-oldatban sikerült az összes vizsgált hőmérséklet és tartási idő alatt egy-egy blokkok-glicin fázis képződését elérni. a körülményektől függően a HCL-oldattól eltérő rendszerekben állították elő a ~ -glicint vagy annak keverékét a ~ – glicinnel vagy a C4H18N2O4·HCl-t.