a Katharsis a fájdalmas érzelmek jótékony átalakulása egy erőteljesen mozgó műalkotás elnyelt szemlélődésén keresztül. A görög “katharsis” gyökér jelentése a tisztítás. A szó jelezheti a szennyeződések eltávolítását, így bármilyen anyag javulását. Arisztotelész előtt néhány filozófus (metaforikusan) beszélt a pszichológiai katarzisról. Arisztotelész tanítványa, Aristoxenus azt állította, hogy a pitagoreusok “a test katarzisát az orvostudomány, a lélek katarzisát a zene révén érték el” (frag. 26). Platón néha a “katharsis” terminológiáját alkalmazza a lélek vagy az értelem filozófiai kiszabadítására a testi aggodalmakból (pl. Phaedo 67c; hasonlítsa össze szofista 226d–231b). De Arisztotelész volt az első, aki a “katharsis” kifejezést alkalmazta a tragédia tapasztalatára.
Arisztotelész tragédiadefiníciójának utolsó mondata A Poetics 6-ban úgy írja le a tragédiát, mint “sajnálattal és félelemmel az ilyen érzelmek katarzisát.”Nincs további utalás a katharsisra, mivel a tragédia hatása a Poétikában jelentkezik. A “katharsis” záradékkal kapcsolatos vita továbbra is éles, nincs megoldás, amely nagy bizalmat parancsolna. A következő kérdések merülnek fel: Arisztotelész az előforduló érzelmeket vagy a mögöttes diszpozíciókat értette? A szánalom és a félelem az egyetlen érzelem? Az érzelem a katharsis tárgya vagy csak ügynöksége? Van-e a “katharsis” kifejezésnek orvosi és/vagy vallási felhangja? A tragédia nézőinek elméje megtisztult, megtisztult, tisztázott vagy finomított?
legjobb segítségünk a tragikus katharsis értelmezéséhez a zenei katharsis beszámolója Arisztotelész politikájában 8.6-7, ahol Arisztotelész mind a jelenség kóros, mind normális eseteit felveti. Mivel ebben a kontextusban kifejezetten a szánalomra és a félelemre hivatkoznak, és a költészet vitájában további megvilágítást ígérnek, egyértelmű kapcsolat áll fenn a Poétikával. Míg a politika 8, az oktatási igényekre összpontosítva, megkülönbözteti a zene különféle felhasználási módjait, alapvetően karakterközpontú nézetet alkalmaz a zene azon képességéről, hogy a szenvedélyeken keresztül “megváltoztassa a lelket” (1340a4-b19). Bár Arisztotelész mind a tragédiát, mind a zenét mimetikus (reprezentációs és kifejező) művészeti formáknak tekinti, amelyek intenzív érzelmi állapotokat keltenek a közönségben, általános erkölcsi pszichológiájában az etikai megítélést, míg a kognitív, az érzés befolyásolja (Nicomachean etika 2.2–5, retorika 2.1–11). Ezért nem szabad éket vernünk a katharsis érzelmi és kognitív következményei közé.
Arisztotelész részben összehasonlítja a zenei katharsis mentális hatásait mind az orvosi, mind a rituális katharzissal, de ennek ellenére a zenei katharzist függetleníti ezektől a szféráktól. A Politics 8 a tragikus katharsis modelljét ösztönzi, amely integrálja a kognitív, érzelmi és etikai reakciókat a tragédia különleges örömébe. Mivel ezek a reakciók a mimetikus cselekménystruktúrával való érzelmi kapcsolatból fakadnak (poétika 14), és mivel a mimézis minden tapasztalatát a kognitív tudatosság vezérli (poétika 4), Arisztotelész tragédiaelmélete alátámasztja azt a nézetet, hogy a katharsis a megismeréssel és az örömmel együtt működik. Ennek ellenére a katharsist nem önmagában tragikus örömnek kell tekinteni, hanem a fájdalmas érzelmek jótékony átalakulásának, egy erőteljesen mozgó műalkotás elnyelt szemlélődésén keresztül, egy kielégítően egységes élmény kulcsfontosságú elemévé.
mivel a katharsis az érzelmek gátlástalan áramlását igényli, a “megkönnyebbülés” érzetét keltheti (politika 1342a14), és csökkentheti a túlzott mértéket. De a katharsis népszerű modern társulása a blokkolt érzelmek puszta elvezetésével túlságosan leegyszerűsíti Arisztotelész perspektíváját. A poétika és a politika együttes bizonyítéka azt sugallja, hogy Arisztotelész Platónnak a művészetre adott érzelmi válaszokkal kapcsolatos aggodalmait (Republic 606) azzal a fenntartással kezelte, hogy az ilyen felfokozott érzelem az érzés és a megértés etikailag értékes összehangolását irányíthatja. Ha igen, akkor valószínű, hogy a katharsis koncepciója számos művészeti formára vonatkozott, talán beleértve a vígjátékot is.
Lásd még Arisztotelész; érzelem; Platón; Pitagorasz és Pitagoraizmus; tragédia.
Bibliográfia
Arisztotelész. Nicomachean Etika. Fordította: Christopher Rowe. Oxford, Egyesült Királyság.: Oxford University Press, 2002.
Arisztotelész. A Retorikáról. Fordította: George A. Kennedy. New York: Oxford University Press, 1991.
Arisztotelész. Poétika. Fordította: Stephen Halliwell. Cambridge, MA: Harvard University Press, 1995.
Arisztotelész. Politika. Könyvek VII. és VIII. fordította: Richard Kraut. Oxford: Clarendon Press, 1997.
Halliwell, Stephen. Arisztotelész poétikája. London: Duckworth, 1986.
Halliwell, Stephen. “La psychologie Moral de la catharsis: Un essai de reconstruction.”Enterprises philosophiques 4 (2003): 499-517.
Lear, Jonathan. “Katharsis.”Phronesis 33 (1988): 297-326.
Platón. Teljes művek, szerkesztette J. M. Cooper. Indianapolis: Hackett, 1997.
Stephen Halliwell (2005)