Piaget szakaszok és információfeldolgozó elméletek

Piaget a kognitív fejlődést rendezett négylépcsős folyamatnak tekinti, amely különböző sebességgel, de egymás után állandó. Az információfeldolgozás elmélete a kognitív fejlődést olyan folyamatos folyamatnak tekinti, amelyben az egyének növekednek: rövid távú memória kapacitás, hosszú távú tudás és stratégiák használata egész életük során (Pressley & McCormick, 2007, 93. o.). Véleményem szerint mindkét elmélet egyetért abban, hogy a gyermekek gondolkodási képességei kognitív fejlődésük során korlátozottak lesznek, azonban a gyerekek képesek olyan mechanizmusok megszerzésére, amelyek kibővítik gondolkodásmódjukat. Piaget színpadelmélete azt sugallja, hogy a kognitív korlátok azon alapulnak, hogy a gyermek milyen fejlődési szakaszban van; az információfeldolgozási elmélet azt sugallja, hogy a korlátozások a gyermek funkcionális rövid távú memória kapacitásának köszönhetők, amely az életkorhoz kapcsolódik.

Piaget színpadelmélete és az információfeldolgozás elmélete közötti hasonlóság egyik példája a kognitív korlátokhoz és az életkorhoz kapcsolódik. Az általános iskolai években a gyerekek Piaget szerint a konkrét működési szakaszon mennek keresztül. Ebben a szakaszban a gyermekek korlátozottan képesek egyszerre csak két tulajdonságra gondolni (Pressley & McCormick, 2007, 66. o.). A konkrét működési szakaszban lévő gyermek képes lenne sorosítani az elemeket, vagyis a gyermek képes lenne tárgyakat rendelni egy dimenzión, a legrövidebbtől a legmagasabbig vagy a legkönnyebbtől a legnehezebbig (Pressley & McCormick, 2007, 64. o.), azonban ha egy másik dimenziót adunk hozzá, a gyermek nem tudja elvégezni a feladatot. Hasonlóképpen, az információfeldolgozási elmélet azt sugallja, hogy a gyermeket a rövid távú memória kapacitása korlátozza különböző életkorban. Az agy mérete az életkorral növekszik (Pressley & McCormick, 2007, p. 94), az információfeldolgozási elmélet szerint egy kétéves gyermek rövid távú memória kapacitása körülbelül két, egy ötéves körülbelül négy, egy hétéves pedig körülbelül öt elem. Ennek alapján Pressley és McCormick (2007) elmagyarázza, hogy ezek a fejlődési változások a rövid távú kapacitásban hasonlóak a kognitív fejlődés színpadszerű elmozdulásaihoz, amint azt Piaget (95. o.) javasolja.

a fenti példa azt sugallja, hogy a gyermekek csak bizonyos mennyiségű információt tárolhatnak egy adott időpontban. Példa egy olyan tevékenységre, amely jól működne a konkrét operatív szakaszban lévő hallgatók számára, osztályozási tevékenység lenne. A diákok összegyűjtik a különböző leveleket, és kategorizálják vagy osztályozzák őket saját kritériumaik szerint (szín, méret, forma, fa típusa, íz vagy érzés alapján).

a törtek munkalap egy példa az információfeldolgozásra, amely deklaratív ismeretekkel foglalkozik (mi a frakció). Ezenkívül Pressley & McCormick (2007) leírja a matematikai problémasémákat, ahol a matematikai problémákat tipikus struktúrákban mutatják be (117. o.). Továbbá, Pressley & McCormick (2007) azt mutatják, hogy a diákok, akik kifejlesztették a matematikai probléma sémát lehet osztályozni problémákat típusok és képesek a problémamegoldás (p. 117) nagyobb pontossággal. Ebben a példában a hallgató kifejlesztette a frakciók helyes azonosításához szükséges sémákat.

mind az információfeldolgozás, mind a Piaget szakaszelméletek ismerete fontos az oktatásban, különös tekintettel a tanított korosztálynak megfelelő és specifikus óratervek kidolgozására. A tanárnak tisztában kell lennie a tanuló korlátaival, és ennek megfelelően kell módosítania az órákat annak biztosítása érdekében, hogy a diákok megtanulják és megőrizzék a tudást.

Pressley, M. & McCormick, C. B. (2007). Gyermek-és serdülőkori fejlődés pedagógusok számára. New York: NY: Guildford Press