a Közép-afrikai erdő ebony, a Diospyros crassiflora Hiern, a Kongói-medence nedves erdőiben őshonos kis fa. Vonzó fekete szívfa volt az egyik első termék, amelyet a Guineai-öbölből exportáltak a 17.században, ma pedig az ebony egyik fő forrása világszerte. A többi ebony fajhoz hasonlóan kereskedelmi hasznosítása komoly kérdéseket vet fel kereskedelmének hosszú távú fenntarthatóságával és populációinak életképességével kapcsolatban, de a pontok még nem kapcsolódtak össze. A biológia, a kereskedelem és az ökológia közötti határfelület vizsgálata kulcsfontosságú azon összefüggő tényezők azonosításához, amelyek befolyásolhatják a természetvédelem lehetséges sikerét. Ez a tanulmány áttekinti a tudományos és szürke irodalmat, az erdőleltárakat, a herbáriumokat és a kereskedelmi adatokat, hogy kritikusan értékelje a D. crassiflora populációit fenyegető fő veszélyeket és a jelenlegi ismeretek hiányosságait. Itt látható, hogy a faj elterjedt, de soha nem bőséges. Hosszabb távon a fajt fenyegeti az erdők mezőgazdaságra való áttérése és a nagytestű emlősök széles körű vadászata, amelyekre a fajok a vetőmag szétszóródására támaszkodnak. Jelenleg elsősorban hangszerek gyártására és a hongmu kínai piac számára szelektíven naplózzák, amelyhez csak egy alternatív fekete fa, a Közel fenyegetett Dalbergia melanoxylon Guill. et Perr., kereskedelmi forgalomban kapható. A kereskedelmi statisztikák azt sugallják, hogy az olyan származási országokból származó export, ahol a fajt az erdészeti koncessziós rendszer keretében vágják le, viszonylag alacsony az olyan országokhoz képest, mint Kamerun, ahol a közelmúltban nőtt az export, és ahol az ebony-t erdőgazdálkodási tervek nélkül használják ki. Fakitermelés továbbra is aggodalomra ad okot, ha a kitermelés és a kereskedelem D. a crassiflora-t a keresletre reagálva kezelik, nem pedig a jelenlegi állományszintek, a növekedési ütem és e faj sajátos szaporodási biológiája alapján. A Kamerunban az ebony hosszú távú ellátásának biztosítására irányuló magánszektorbeli kezdeményezések közelmúltbeli sikerei ígéretesek, de hosszú távú és nagyszabású kötelezettségvállalásokra lenne szükség, amelyek közvetlen és közvetett érdekelt feleket vonnak be az ültetvényekre vonatkozó programok és a fajok fenntartható kezelésére vonatkozó politikák kidolgozására.