a reumás láz és a reumás szívbetegség a fejlődő országok többségében változatlanul folytatódik, fiatal egyéneket érintve. Az 1980-as évek közepe óta kisebb mértékű fokális kitörésekről is beszámoltak az iparosodott nyugati nemzetekből, ahol ez a betegség szinte eltűnt. A penicillin bevezetése az 1940-es évek közepén jelentősen megváltoztatta a reumás láz természetes történetét, bár a jobb életkörülmények miatt a fejlett országokban a reumás láz előfordulása csökkent. A reumás láz kezelése elsősorban antibiotikumok (penicillin) alkalmazását foglalja magában a streptococcusok felszámolására, valamint gyulladáscsökkentő gyógyszereket, például szalicilátokat vagy kortikoszteroidokat. A súlyos carditisben, pangásos szívelégtelenségben és/vagy pericarditisben szenvedő betegeket legjobban kortikoszteroidokkal lehet kezelni, mivel ezek hatásosabb gyulladáscsökkentők, mint a szalicilátok. A szalicilátok elegendőek lehetnek enyhe vagy nem carditis esetén. A kezelést 12 hétig kell folytatni. Számos tanulmány kimutatta, hogy a szívbillentyű-regurgitáció, nem pedig a szívizomgyulladás okozza a pangásos szívelégtelenséget az aktív reumás carditisben. Ezért a mitrális szelep cseréjével vagy javításával végzett műtét olyan esetekben javallt, amikor a mitrális regurgitáció miatt kezelhetetlen hemodinamika áll fenn. A krónikus szívbillentyű-elváltozás kialakulása a reumás láz epizódja után a carditis jelenlététől vagy hiányától, valamint a másodlagos profilaxis betartásától függ. A nem megfelelő penicillin-profilaxis miatti kiújulások felelősek a műtétet igénylő hemodinamikailag jelentős krónikus szelepes elváltozásokért.