mivel a műanyag részecskék elsősorban az óceán nyílt tengeri rétegében találhatók, magas szintű Fotodegradációt tapasztalnak, ami miatt a műanyagok egyre kisebb darabokra bomlanak. Ezek a darabok végül olyan kicsivé válnak, hogy még a mikroorganizmusok is képesek lenyelni és lebontani őket, átalakítva a műanyagokat szén-dioxiddá. Bizonyos esetekben ezek a mikroműanyagok közvetlenül felszívódnak a mikroorganizmus biomolekuláiba. Mielőtt azonban elérné ezt az állapotot, tetszőleges számú organizmus potenciálisan kölcsönhatásba léphet ezekkel a műanyagokkal. 2016-2017-es expedíciójuk során Charles Moore és Algalita azt találták, hogy a dél-csendes-óceáni Lámpáshalak több mint 35% – a fogyasztott műanyag részecskéket. Ha a halak lenyelik, az ezekben a műanyagokban található kémiai vegyületek nem emészthetők meg. Ez hatással lehet az emberekre, mivel a Lámpahal táplálékforrás mind a lazac, mind a tonhal számára.
a PNAS folyóiratban Dr. Van Sebille és kollégái olyan adatokról számoltak be, amelyek azt mutatják, hogy 1960-ban a tengeri madarak kevesebb mint 5% – a fogyasztott hulladékot, míg 2015 augusztusára ez a szám körülbelül 90% – ra emelkedett. Az előrejelzések szerint 2050-re a tengeri madarak 99% – a fogyaszt ilyen anyagokat. A Laysan Albatrosz csibék gyomortartalmát tanulmányozó tudósok 40% – os halálozási arányt jelentenek a kirepülés előtt. Amikor a gyomor tartalmát boncolást követően elemezték, kiderült, hogy műanyag hulladékot tartalmaznak. A világszerte használt műanyag pelletek nemcsak a mérgező vegyi anyagokat, például a DDT-t és a PCB-ket szívják fel a vízből, hanem olyan vegyi anyagokat is kiszivárogtathatnak, mint a bifenil. Becslések szerint akár 267 tengeri fajt is érint a műanyag szennyezés.
a kutatók Katsuhiko Saido vegyész vezetésével, aki a japán Nihon Egyetem Gyógyszerészeti Főiskoláján végzett, világszerte gyűjtöttek tengervízmintákat, többek között az Egyesült Államok, Japán, India és Európa vizeiből. Az összes összegyűjtött minta polisztirolszármazékokat tartalmazott. A polisztirol egy műanyag, amely megtalálható a hungarocellben, valamint számos háztartási és fogyasztási cikkben. A tudósok ezután szimulálták a polisztirol bomlását a nyílt óceánban. Ennek a szimulációnak az eredményei azt mutatták, hogy a polisztirol, amely 86 vagy annál magasabb hőmérsékleten kezd lebomlani, káros vegyi anyagokra bomlik, mint például a biszfenol A (BPA, amely az állatok szaporodási károsodását okozhatja), sztirol monomer (feltételezett rákkeltő anyag) és sztirol trimer (a polisztirol mellékterméke).