a halált vagy maradandó fogyatékosságot eredményező műhiba-esetek egyharmada téves diagnózisból vagy késleltetett diagnózisból származik.
a Johns Hopkins Egyetem Orvostudományi Karának a diagnózisban megjelenő tanulmánya szerint az adatok megerősítik, hogy a pontatlan diagnózis a súlyos orvosi hibák 1.számú oka.
becslések szerint évente 40 000-80 000 haláleset fordul elő az Egyesült Államokban. a téves diagnózishoz kapcsolódó kórházak és becslések szerint évente 12 millió amerikai szenved diagnosztikai hibát az alapellátásban—ezek 33% – a súlyos vagy maradandó károsodást vagy halált okoz.
összefüggő: az orvosok több műhiba állítások nagyobb valószínűséggel megy egyedül
összességében ezek a súlyos esetek 1,8 milliárd dollárba kerültek a rendszernek a műhiba kifizetéseiben 10 év alatt.
a Társaság által az orvostudomány diagnózisának javítására finanszírozott kutatás több mint 55 000 műhiba-állítást elemzett az összehasonlító Benchmarking rendszer adatbázisából. A legtöbb kárt okozó diagnosztikai hibák 74,1%—át csak három kategóriába sorolták-a tanulmányban “a Nagy Három” – nak nevezik: rák (37,8%), érrendszeri események (22,8%) és fertőzés (13,5%).
a Big Three-n belül az egyes kategóriák első öt betegsége (összesen 15) az összes nagy súlyosságú téves diagnózissal kapcsolatos eset 47,1%-át, az összes nagy három nagy súlyosságú eset 63,5%-át tette ki. Pontosabban, a felső rosszul diagnosztizált érrendszeri betegség a stroke volt, a felső rosszul diagnosztizált fertőzés a szepszis volt, a felső rosszul diagnosztizált rák pedig a tüdőrák volt.
a diagnosztikai hibák többsége, 71,2%, ambuláns körülmények között fordult elő, különösen ambuláns klinikákon vagy sürgősségi osztályokon (EDs). Az EDs-ből és a fekvőbeteg-ellátásból származó magas súlyosságú esetek száma magasabb volt az érrendszeri események és fertőzések esetében, míg a nem ED-kezelésben részesülők magasabbak voltak a rákok esetében—kivéve a gyermekgyógyászatot, ahol a fertőzések domináltak.
kapcsolódó: Téves diagnózis vezető oka a gyermekgyógyászati műhiba perek
“ha csökkenteni akarjuk az orvosi hibák súlyos károsodását, nagy lépéseket kell tenni a diagnosztikai pontosság és időszerűség javítása érdekében. Ez a tanulmány megmutatja nekünk, hogy hol kell összpontosítani, hogy különbséget tegyünk a betegek számára. Azt mondja nekünk, hogy a diagnózis kezelése e három specifikus betegségterületen jelentős hatással lehet a téves diagnózissal kapcsolatos károk csökkentésére”-mondta David Newman-Toker, a Johns Hopkins Egyetem Orvostudományi Karának neurológia professzora.
a tanulmány szerzői hangsúlyozták, hogy a diagnózis javítása nemcsak az orvosok terhe, hanem az egész rendszerre kiterjed. Azt is megjegyezték, hogy a minőségjavítási erőfeszítéseknek azokra a beavatkozásokra kell összpontosítaniuk, ahol a kár bekövetkezik, például “stroke a sürgősségi osztályon, szepszis a kórházban és tüdőrák az alapellátásban.”
amikor a téves diagnózisra vonatkozó állítások kifizetéséről van szó, a kifizetések a legnagyobbak voltak a fertőzésekre, majd az érrendszeri eseményekre, majd a rákokra.
az esetek több mint felében általános orvosok vettek részt. A többi elsődleges felelős szolgálat szinte egyenletesen oszlott meg az orvosi szakterületek, az Általános Sebészeti és a diagnosztikai szolgáltatók között.
“ez a tanulmány megerősíti, hogy a diagnosztikai hibák továbbra is a leggyakoribb, legkatasztrófásabb és legköltségesebb súlyos orvosi hibák a zárt műhiba állításokban” – áll a tanulmányban.
ennél is fontosabb, hogy ezeknek a téves diagnózisoknak az okai szinte egységesen kapcsolódtak a klinikai megítélési kudarcokhoz—az esetek több mint 85% – ában.
megfigyelhető különbség volt abban, hogy a rákos esetekben magasabb volt a “hurok bezárása”, mivel a rákos diagnosztika általában hosszabb ideig és járóbeteg-látogatások sorozatán keresztül történik.
mégis, ezek a diagnosztikai hibák eltörpülnek a klinikai megítélés mellett, amely a rákos esetek több mint 80% – át tette ki.