a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) egyik legmenőbb aspektusa, hogy több szervrendszert érint: a máj, a tüdő, a mellékvese, a vese és az érrendszer mind kiemelkedően érintett. Soha nem árt áttekinteni az alapvető fiziológiai elveket, igaz? A felsorolás a RAAS három fő összetevőjét és fő hatásmechanizmusait tartalmazza.
1. A Renin egy peptidhormon, amelyet az afferens arteriol juxtaglomeruláris sejtjeiből választanak ki 3 fő ingerre reagálva: (a) vese hypoperfusion, (b) csökkent disztális klorid szállítás a macula densa, és (c) fokozott szimpatikus aktivitás. A Renin antagonistákat, például az aliszkirent, jelenleg vérnyomáscsökkentő agenst-ként tesztelik, eddig ígéretes eredményekkel.
2.
az angiotenzin I-t az angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) hasítja, hogy angiotenzin II-t képezzen, amely elsősorban a tüdő endotheliumában található. Az ACE-gátlók, amint a nevük is mutatja, az ACE enzimet célozzák meg, és az egyik leghatékonyabb vérnyomáscsökkentő (és GFR-megőrző) terápia.
az angiotenzin II-nek az alábbi fiziológiai hatásai vannak, melyeket az AT1 és AT2 receptorokhoz való kötődés révén fejt ki. Azok a gyógyszerek, amelyek gátolják az angiotenzin II receptorokhoz való kötődését (“angiotenzin receptor blokkolók” vagy ARB-k), egy másik rendkívül sikeres és renoprotektív vérnyomáscsökkentő terápiát alkotnak. Az angiotenzin II receptorokhoz való kötődésének a következő fő hatásai vannak:
a) az angiotenzin II szisztémás vazokonstriktorként hat.
b) az angiotenzin II vese efferens artériás érszűkületet okoz. Akutan az efferens érszűkületnek növelnie kell a GFR-t; idővel azonban a megnövekedett glomeruláris nyomás glomeruláris károsodáshoz, végül vesekárosodáshoz vezet.
c) az angiotenzin II fokozza az aldoszteron szekrécióját a mellékvesekéreg zona glomerulosájából.
3. Aldoszteron: a kérgi gyűjtőcsatorna sejtjeiben az aldoszteron diffundál a sejtbe, és kölcsönhatásba lép a mineralokortikoid receptorral, amely kötődéskor transzlokálódik a magba, és növeli az ENac expresszióját. Az aldoszteron hatásának végeredménye a nátrium reabszorpciója és a kálium & hidrogénszekréció. Az angiotenzin II mellett a hiperkalémia stimulálhatja az aldoszteron szekrécióját is. A spironolakton gyógyszer befolyásolja az aldoszteron receptorokkal való kölcsönhatását, és hatékony lehet a magas vérnyomás kezelésében.