leírás
az antifoszfolipid (APL) antitestek heterogén antitestek csoportja, amelyek a plazmafehérjék epitópjai ellen irányulnak, amelyeket ezeknek a fehérjéknek a plazmamembránon lévő anionos foszfolipidekhez való kötődésével fedeznek fel. Ezeket az antitesteket lupus antikoagulánssal (Lac), antikardiolipin antitestekkel (ACL) és anti-62-glikoprotein I antitestekkel lehet kimutatni.
a LAC egy funkcionális vizsgálat, amelyet in vitro antikoaguláns aktivitású APL antitestek kimutatására használnak. A LAC helytelen elnevezés, mivel klinikailag inkább alvadási hajlammal, mint antikoagulációs aktivitással jár, és a LAC-ban szenvedő embereknek csak 50% – a felel meg az SLE kritériumainak.
a fenti antitestek klinikai jelentősége a trombózissal való összefüggés; ha az egyénnél a fenti antitestek egyike vaszkuláris trombózissal és / vagy terhességi morbiditással rendelkezik, antifoszfolipid antitest szindrómát (APS) diagnosztizálnak. Az APS vagy elsődleges betegségként, vagy egy másik betegség, például SLE (úgynevezett másodlagos APS) hátterében fordul elő.
a fenti APL antitestek mellett más APL antitestek is léteznek, mint például a protrombin, az annexin V, a foszfatidil-szerin, a foszfatidil-inozit és a foszfatidil-etanol-amin, de klinikai jelentőségük továbbra is megfoghatatlan, és a tapasztalat korlátozott; így egyik sem része az APS diagnosztikai kritériumainak.
javallatok/Alkalmazások
az APL antitestek vizsgálata a legmegfelelőbb az APS gyanúja esetén, mint például a nem provokált vénás vagy artériás trombózisban szenvedő fiatalok, a terhesség korai elvesztése vagy más terhességi morbiditás, különösen az SLE-ben szenvedők.
ezzel szemben valószínűleg ésszerű az APL antitestek tesztelése provokált vénás trombózisban és/vagy visszatérő korai terhességvesztésben szenvedő fiataloknál. Körültekintő lehet ezeknek az antitesteknek az ellenőrzése tünetmentes betegeknél is, akiknek megmagyarázhatatlan, elhúzódó aPTT-je van, amelyet véletlenül fedeztek fel a rutinvizsgálat során, bár az APL antitestek jelenléte ebben a forgatókönyvben nem erősíti meg az APS diagnózisát, mivel a beteg tünetmentes. A beteg azonban később tüneteket okozhat, és csak akkor lehet diagnosztizálni az APS-t.
az APL antitestekkel rendelkező személyeknél fennáll az APS kialakulásának kockázata, bár ezen antitestek jelenléte átmeneti lehet, klinikai szignifikancia nélkül. Egyéb tünetek, mint például thrombocytopenia, livedo reticularis, szívbillentyű-betegség és nephropathia, APS-ben szenvedő egyéneknél megfigyelhetők, de még mindig nem tartoznak a diagnosztikai kritériumok közé; ezeknek a megnyilvánulásoknak a jelenléte, különösen trombózisban és/vagy terhességi morbiditásban szenvedő betegeknél, figyelmeztetnie kell az orvost az APS gyanújára és az APL antitestek jelenlétének értékelésére.
megfontolások
ajánlott, hogy az APS-vel gyanúsított betegek mind a 3 antitest (LAC, ACL, anti-62-GPI) vizsgálatát elvégezzék, bár ezeknek az antitesteknek csak egy típusa elegendő a diagnózishoz. Mindazonáltal azok a betegek, akik mind a 3 antitestre pozitívak, a legmagasabb az APS-szel kapcsolatos szövődmények aránya. Ha csak egy tesztet kell választani, akkor a LAC a választott vizsgálat, mivel ez a legerősebb korreláció az APS megnyilvánulásával.
az APS diagnosztikai kritériumainak teljesítéséhez a vizsgálati eredményeknek két alkalommal, 12 hét különbséggel pozitívnak kell lenniük. Ez azért van, hogy a perzisztens patológiás APL antitestek megkülönböztethetők legyenek a tranziens nem patológiás APL antitestektől.
a helyi határértékeket úgy számítják ki, hogy a tesztet legalább 40 fiatal (< 50 év) egészséges donoron végzik.
a vizsgálatokat akkor kell elvégezni, ha a beteg klinikailag stabil, nem pedig akut tromboembóliás esemény során, 2 okból: Először is, egy akut esemény átmeneti antikardiolipin antitestek termelését válthatja ki; másodszor, az akut események növelik az akut fázisú reagenseket, például a fibrinogént és a 8-as faktort, ami megváltoztathatja a koagulációs tesztek eredményeit.
a LAC detektálási vizsgálatokat az antikoaguláns kezelés megkezdése előtt vagy megfelelő időtartamra történő abbahagyása után kell elvégezni. Az antikardiolipin vagy anti-6glycoprotein I antitest vizsgálatokat általában nem befolyásolja az antikoaguláns terápia.
a foszfolipidek koncentrációja befolyásolja a LAC kimutatási eredményeket. A foszfolipidek reakcióba léphetnek az APL antitestekkel a szűrővizsgálatok során (1. lépés; mivel a vérlemezkék foszfolipidben gazdagok, ezekben a vizsgálatokban thrombocyta-mentes plazmát használnak az álnegatív eredmények elkerülése érdekében, míg a 3.lépésben felesleges foszfolipideket adnak hozzá (lásd Lupus antikoaguláns) annak igazolására, hogy az inhibitor foszfolipid-függő.
ezek a vizsgálatok érzékenységükben és specifikusságukban különböznek, és az intralaboratóriumi variabilitásuk továbbra is nagy. A tesztek szabványosítására irányuló erőfeszítések folyamatban vannak.
a múltbeli vagy jelenlegi szifiliszben szenvedő emberek hamis pozitív eredményeket mutathatnak anélkül, hogy veszélyeztetnék a trombózist, mint más fertőzés, gyógyszeres kezelés vagy neoplazma által kiváltott tranziens antitestek esetében.
Egy tanulmány by Efthymiou et al laboratóriumok hozzájárul az Antifoszfolipid Szindróma Szövetség Klinikai Vizsgálatok, valamint a Nemzetközi Hálózatok (APS AKCIÓ) registry megállapította, hogy a 28.7% – a minták, lupus antikoaguláns (LAC) eredmény kétes vagy disszonáns között core, valamint a helyi/kórházi laboratóriumok. A vizsgálat azt sugallta, hogy a nem antikoagulált minták 24,7%-ában, illetve 23% – ában megbízhatatlan eredményeket kaptak a helyi/kórházi laboratóriumok. Figyelmeztettek, azonban, hogy a különbségek részben a kétértelmű alapvető laboratóriumi eredményekből is származhatnak. A kutatók kijelentették, hogy a LAC analízis során a laboratóriumok közötti jó megállapodás ugyanazon reagensek, analizátor típus és protokollok alkalmazásával érhető el.