megújult az érdeklődés a D-vitamin iránt, mivel számos közelmúltbeli tanulmány azt sugallta, hogy a csontanyagcserében és az immunitásban betöltött jól megalapozott szerepe mellett a D-vitamin állapota fordítottan összefügg számos betegség előfordulásával, pl. rák, szív-érrendszeri betegségek és neurodegeneratív betegségek. Meglepő módon nagyon kevés adat áll rendelkezésre a zsírban oldódó vitamin felszívódását befolyásoló tényezőkről, bár elismerték, hogy az étrendi D-vitamin segíthet a több populációban gyakori szubdeficiens D-vitamin státusz elleni küzdelemben. Ez az áttekintés ismerteti a D-vitamin emberi felső gyomor-bél traktusban történő sorsával kapcsolatos technika állását, valamint azokat a tényezőket, amelyek feltételezhetően befolyásolják annak felszívódási hatékonyságát. A fő következtetések a következők: (i) az ergokalciferol (D2-vitamin), a leginkább táplálékkiegészítőkben és dúsított élelmiszerekben használt forma, nyilvánvalóan hasonló hatékonysággal szívódik fel, mint a kolekalciferol (D3-vitamin, a fő étrendi forma), (ii) a 25-hidroxi-D-vitamin (25ohd), a májban termelt metabolit, amely az élelmiszerekben megtalálható, jobban felszívódik, mint a nem-hidroxi-D-vitamin formák kolekalciferol és ergokalciferol, (iii) a zsír mennyisége, amellyel a D-vitamint elfogyasztják, úgy tűnik, hogy nem módosítja jelentősen A vitamin biohasznosulását D3, (IV) az élelmiszer-mátrix nyilvánvalóan kevés hatással van a D-vitamin biohasznosulására, (v) a szacharóz poliészterek (Olestra) és a tetrahidrolipstatin (orlisztát) valószínűleg csökkentik a D-vitamin felszívódását, és (vi) az öregedésnek nyilvánvalóan nincs hatása a D-vitamin felszívódásának hatékonyságára.
azt is megállapítottuk, hogy a D-vitamin biohasznosulását feltehetően befolyásoló következő tényezőkre vonatkozóan nem áll rendelkezésre elegendő, sőt nincs adat: (i) az élelmi rost típusának és mennyiségének hatása, (ii) A D-vitamin státusának hatása, és (iii) a bélfelszívódásban részt vevő fehérjék genetikai variációjának hatása.
összegzésképpen további vizsgálatokra van szükség a D-vitamin felszívódási hatékonyságát befolyásoló tényezők ismeretének javításához. A jelzett D-vitaminnal (pl. deuterált vagy 13C) végzett klinikai vizsgálatok szükségesek a különböző tényezők biohasznosulásra gyakorolt hatásának pontos és végleges értékeléséhez.