a tüdőgyulladás osztályozása egyre összetettebb, mivel a betegpopuláció változatosabbá válik. Egyre több beteget azonosítanak a multirezisztens (MDR) baktériumoknak tulajdonított tüdőgyulladással, mind a kórházi környezetben, mind a kórházon kívül. Ez valószínűleg összefügg az MDR baktériumokkal való kolonizáció kockázatának kitett betegek bővülő körével. Ezek a bővülő betegpopulációk magukban foglalják a nem kórházi egészségügyi intézményekben lakó személyeket (pl. hosszú távú ápolási létesítmények, segített életkörülmények, rehabilitációs központok), ambuláns eljárásokon vagy terápiákon átesett betegek (hemodialízis, sebkezelés, infúziós terápia), a közelmúltban elbocsátott betegek a kórházi környezetből és azok, akiknek jelentős a mögöttes immunszuppresszió. Ezeknek a nem kórházi kockázatoknak kitett betegek, akiknél tüdőgyulladás alakul ki, hagyományosan a közösség által szerzett tüdőgyulladás (CAP) kategóriába sorolták. Az ilyen környezetben szerzett tüdőgyulladás új megnevezése azonban az egészségügyi ellátással összefüggő tüdőgyulladás (HCAP). Ezenkívül egyes szerzők az ápolási otthonokban lévő betegeket az idősek otthonában szerzett tüdőgyulladás (NHAP) kialakulásának minősítették, mivel ennek a fertőzésnek külön epidemiológiai összefüggései lehetnek. Bár a HCAP-t jelenleg ugyanazokkal a protokollokkal kezelik, mint a CAP-ot sok kórházban, a legújabb bizonyítékok azt mutatják, hogy a HCAP különbözik a Cap-tól a kórokozók és a prognózis tekintetében, és valójában jobban hasonlít a kórházban szerzett tüdőgyulladásra (Hap) és a lélegeztetőgéphez kapcsolódó tüdőgyulladásra (VAP), amely szélesebb empirikus antimikrobiális terápiát igényel, mint a CAP.