diagnózis és kezelés a pánikbetegség agorafóbia

agorafóbia pánikbetegség egy fóbiás-szorongó szindróma, ahol a betegek elkerülni a helyzeteket vagy helyeket, ahol félnek, hogy zavarban, vagy hogy nem tud menekülni, vagy kap segítséget, ha egy pánikroham fordul elő. Az elmúlt fél évszázad során úgy gondolták, hogy az agorafóbia szorosan kapcsolódik az ismétlődő pánikroham szindrómához, olyannyira, hogy a legtöbb esetben a pánikbetegség tipikus fejlődésének vagy szövődményének tűnik. Annak ellenére, hogy az alapellátásban szenvedő betegeknél a pánikbetegséggel járó agorafóbia magas prevalenciája van, az egészségügyi szolgáltatók gyakran alulértékelik és kezelik. Az antidepresszánsok hatékonynak bizonyultak a pánikrohamok megelőzésében, valamint a megelőző szorongás és az elkerülési viselkedés javításában. Ezek a gyógyszerek hatékonyak a gyakran együtt létező depressziós tünetek kezelésében is. Az antidepresszánsok közül az SSRI-k általában jól tolerálhatók és hatékonyak mind a szorongó, mind a depressziós tüneteknél, és ezeket a vegyületeket kell az első választásnak tekinteni az agorafóbia rövid, közép-és hosszú távú farmakológiai kezelésére pánikbetegséggel. A különböző SSRI-kkel eddig végzett néhány összehasonlító vizsgálat nem mutatott szignifikáns különbséget a hatékonyság szempontjából; azonban azokat az SSRI-ket, amelyek kevésbé hajlamosak elvonási tüneteket okozni a hirtelen abbahagyás után, a hosszú távú profilaxis első választásának kell tekinteni. A venlafaxint nem vizsgálták kellőképpen a pánikbetegség hosszú távú kezelésében, míg a TCA-k a kezelés második választásának tekinthetők, ha úgy tűnik, hogy a betegek nem reagálnak vagy nem tolerálják az SSRI-ket. Kimutatták, hogy a nagy hatékonyságú benzodiazepinek a szorongás elleni hatás gyors kialakulását mutatják, jótékony hatással vannak a kezelés első néhány napjára, ezért hasznos lehetőségek a rövid távú kezelésre; ezek a gyógyszerek azonban közép-és hosszú távon nem az első választású gyógyszerek, a tolerancia és a függőségi jelenségek gyakori kialakulása miatt. A kognitív-viselkedési terápia a legjobban tanulmányozott nem farmakológiai megközelítés, amely sok beteg számára alkalmazható, a rendelkezésre állásától függően.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

More: