absztrakt
konszenzus alakult ki a társadalmi és biológiai tudósok körében a genetikai ősök tesztelésének problematikus jellege körül, különös tekintettel arra, hogy népszerűsége nagyobb genetikai esszencializmushoz vezet a társadalmi identitásokban. Ezen érvek közül sok viszonylag kritikátlan kapcsolatot feltételez a DNS-sel, magas tétű körülmények között. Azt javasoljuk, hogy egy bioszociális társadalomban valószínűbb az átható ‘alacsony tétű’ elkötelezettség. Kvalitatív interjúk révén az észak-angliai Vikingek genetikai örökségének tanulmányozásában résztvevőkkel, megvizsgáljuk, hogy a genetikai ősök eredményeit hogyan dolgozzák át diszkurzívan. A ‘Vikingré válás’ során a DNS-en keresztül kialakult identitásokat inkább a folyékonyság és a reflexivitás jellemzi, mint az esszencializmus. A DNS-eredmények a múlttal kapcsolatos önvalóság szélesebb narratívájába szövődnek, amelynek értéke abban rejlik, hogy a családokon belül továbbadható. Bár nem problémamentes, az ilyen elbeszélések viszonylag banális jellege a kortárs társadalomban jellemző a ‘bioszociatív’.