célkitűzés: a mély agyi stimuláció (DBS) számos mozgási rendellenesség hatékony kezelése, beleértve a Parkinson-kórt (PD). Míg ez a kezelés évtizedek óta elérhető, a betegek hosszú távú kimeneteléről szóló tanulmányok korlátozottak voltak. Itt a szerzők megvizsgálták a DBS-szel kezelt PD betegek túlélését és hosszú távú kimenetelét. Módszerek: A szerzők retrospektív elemzést végeztek betegeik orvosi nyilvántartásainak felhasználásával, hogy azonosítsák az első 400 egymást követő beteget, akik DBS beültetésen estek át intézményükben 1999 – től 2007-ig. Az orvosi nyilvántartást a kiindulási demográfiai adatok és a neurológiai státusz megszerzéséhez használták. A szerzők túlélési elemzéseket végeztek Kaplan-Meier becsléssel és többváltozós regresszióval Cox arányos veszélyek modellezésével. Telefonos felméréseket használtak a hosszú távú eredmények meghatározására. Eredmények: a PD-ben szenvedő betegek kohorszának demográfiai adatai (n = 320) a következők voltak: 61 éves átlagéletkor, 70% férfi, a betegek 27% – ánál volt legalább 1 orvosi komorbiditás (koszorúér-betegség, pangásos szívelégtelenség, diabetes mellitus, pitvarfibrilláció vagy mélyvénás trombózis). A Kaplan-Meier túlélési analízis a betegek egy alcsoportján, legalább 10 éves követéssel (n = 200) 51%-os túlélési valószínűséget mutatott (átlagos életkor halálozáskor 73 év). Többváltozós regresszió alkalmazásával a szerzők azt találták, hogy az implantációkor (HR 1,02, p = 0,01) és a férfi nemnél (HR 1,42, p = 0,02) a túlélés csökkenését jósolták. Az orvosi társbetegségek száma nem volt szignifikáns összefüggésben a túléléssel (p > 0, 5). A telefonos felméréseket 40 túlélő beteg töltötte ki (átlagéletkor 55,1 6,4 év, 72,5% férfi, 95% subthalamic nucleus DBS, átlagos követés 13,0 1,7 év). A Tremor a legjobban reagált a DBS-re (a betegek 72,5% – a javult), míg az egyéb motoros tünetek stabilak maradtak. A mindennapi élet (Adl) tevékenységének képessége stabil maradt (öltözködés, a betegek 78% – a; ügyintézés, a betegek 52,5% – a), vagy romlott (ételek elkészítése, a betegek 50% – a). A betegek elégedettsége azonban továbbra is magas (92.5% elégedett a DBS-szel, 95% ajánlaná a DBS-t, és 75% úgy érezte, hogy ez biztosítja a tünetek ellenőrzését). Következtetések: a PD DBS-je 10 éves túlélési arány 51%. A felmérési adatok arra utalnak, hogy bár a DBS nem állítja le a betegség progresszióját a PD – ben, tartós tüneti enyhülést biztosít és sok egyén számára lehetővé teszi az ADL-ek fenntartását 10 évnél hosszabb hosszú távú nyomon követés során. Ezenkívül a betegek elégedettsége a DBS-szel továbbra is magas a hosszú távú nyomon követés során.