az elmúlt húsz évet egy számítógépes programozóval töltöttem, és észrevettem, hogy amikor elakad egy problémán, az ‘alvás rajta’ hatás segíthet a megoldás megjelenésében reggel. De ennél gyakrabban, ha csak egy rövid beszélgetés vagy egy segítségre szoruló kolléga elvonja a figyelmét, ugyanolyan hasznos hatással lehet. Néhány percnyi figyelemelterelés után hirtelen tisztánlátás jön létre, a válasz egy meglehetősen összetett problémára úgy’ jelent meg’, mintha a semmiből jött volna, tudatos gondolkodás nélkül. Az e heti problémamegoldó lecke kíváncsivá tett erre a jelenségre. Hogy van az, hogy egy rövid, zavaró szünetet a probléma segíthet megtalálni a választ? Ennek vizsgálata során olyan kutatásokat találtam, amelyek szerint ” az inkubáció – vagy a probléma tudatos gondolkodásának megállítása – lehetővé teszi, hogy kreatívabb megoldásokat találjunk egy problémára.”(Kihlstrom, 1996)
az inkubáció meghatározása az, hogy ” a gondolati elemek tudattalan rekombinációjának folyamata, amelyet egy időben tudatos munkával stimuláltak, új ötleteket eredményezve egy későbbi időpontban.”(Kihlstrom, 1996) az inkubáció egyik oka az, hogy megállítja a rögzítést. Amint az e heti leckében említettük, a rögzítés az, amikor elakadunk abban a tényben, hogy egy bizonyos tárgyat csak bizonyos módon lehet használni, vagy tágabb értelemben, amikor olyan mentális rutba kerülünk, amely megakadályozza, hogy új megoldási módokon gondolkodjunk a probléma megoldására (Goldstein, 2011). Az inkubációs szakaszban eltereljük a figyelmünket, és már nem tudatosan gondolkodunk a problémán. Ez felszabadítja a rögzítést, és időt és teret ad a tudattalan számára, hogy kreatívabb megoldásokat találjon a problémára (Kihlstrom, 1996). Wallas négylépcsős problémamegoldási modelljében megjegyezte, hogy az inkubációs fázist gyakran követi a megvilágítási szakasz, amikor van egy villanykörte pillanatunk, és a válasz varázslatosan megjelenik a tudatunkban (Kihlstrom, 1996).
David Creswell, a CMU Idegtudósa kísérletet végzett, amelyben három embercsoporttal döntött arról, hogy melyik új autót vásárolja meg a négy autóról adott gyakorlati információk alapján. Az A csoportnak azonnali döntést kellett hoznia. A B csoport kapott időt arra, hogy megfontolt döntést hozzon. A C csoport két percig zavart volt, mielőtt döntést hozott. A C csoport fMRI eredményei azt mutatják, hogy az új döntési információk kódolása során aktív agyi régiók újraaktiválódnak, miközben az agy más, nem kapcsolódó feladatokon gondolkodik, és hogy ez a “tudattalan idegi reaktiváció” segített a C csoportnak jobb döntéshozatali teljesítmény elérésében, mint mindkét másik csoport. (Creswell, 2013). Azt gondoltam volna, hogy a B csoport hozza meg a legjobb döntéseket arról, hogy melyik autót vásárolja meg, de valójában a C csoport volt az, ami nagyon érdekes és meglepő – a figyelmetlen emberek jobban teljesítettek egy összetett problémamegoldó feladatban, mint azok, akik tudatos erőfeszítéseket tettek.
az is érdekes, hogy ez a hatás milyen gyorsan történt; a C csoportot csak két percig zavarták el. Ha csak néhány percre eltereljük a figyelmünket, az ilyen hatással lehet a döntéshozatalra és a problémamegoldó képességünkre, akkor a munkahelyi hirtelen zavaró tényezők – egy telefonhívás megszakítása, egy kávészünet megállása, a kollégák anekdotája egy agyi rohamozó találkozó során – mind új megvilágításban láthatók – munkanapunk pozitív részeként, nem pedig időpazarló figyelemelterelésként. Gyakran szembesülünk a kognitív kihívásokkal, és addig nyomjuk a problémát, amíg megoldást nem találunk. Úgy tűnhet, hogy ellenkezik mindennel, amit tudunk, de ez a tanulmány azt mutatja, hogy jobb eredményt fogunk elérni, gyorsabban és kevesebb erőfeszítéssel, ha a zavaró tényezőket arra használjuk, hogy a tudattalan agyunk nélkülünk oldja meg a problémát!
számomra egy nehéz év közepén, mind személyesen, mind szakmailag, ez az információ reményt ad nekem. Naponta azon kapom magam, hogy folyamatosan zsonglőrködöm az időmmel és a figyelmemmel, és gyakran attól tartok, hogy nem tudtam szilárd, osztatlan figyelmet fordítani a tanulmányaimra. De talán az élethelyzetem segített abban, hogy a statisztikai matematikai problémáim megoldásának legjobb módjába botljak! Megnyugtató felfedezni, hogy a kényszerített szünetek, amelyeket folyamatosan meg kell tennem, valójában előnyösek, nem pedig károsak; a tudattalan időt adják a varázslatnak és segítenek nekem!
Idézett Művek:
Goldstein, B (2011). Kognitív pszichológia: összekapcsoló elme, kutatás és mindennapi tapasztalat, harmadik kiadás. Wadsworth Inc.
Creswell, D, (2013). Oxford Academic Journal: “A neurális reaktiváció összekapcsolja a tudattalan gondolkodást a döntéshozatali teljesítménnyel” Webedition: https://academic.oup.com/scan/article/8/8/863/1630444
Dorfman, J (1996). Implicit megismerés, Oxford University Press: “intuíció, inkubáció és betekintés: Implicit megismerés a problémamegoldásban” Web kiadás: http://ist-socrates.berkeley.edu/~kihlstrm/Underwood96.htm