Core tipp: a phantom sensations (PS) kifejezés egy hiányzó testrész érzékelésére utal. Az amputáltaknál szinte univerzálisak, és fájdalmasak és nem fájdalmasak lehetnek. Számos patofiziológiai értelmezést javasoltak, a központi eredeten alapuló elméletek túlsúlyával. Valójában a PS-t mind az amputált testrészben vagy az idegrendszer más részein kifejlesztett neuropátiás (ektopiás), mind a nem neuropátiás (hivatkozott) mechanizmusok generálhatják. Mivel ezek a mechanizmusok nem az amputáció patognomonikusai, nincsenek rejtett szellemek, amelyeket fantomérzetekben kell keresni. Az egyetlen értelmező szabály csak a patofiziológiai elvek követése.
a phantom sensations (PS) kifejezés egy hiányzó testrész érzékelésére utal, olyan jelenségekre, amelyek nyilvánvalóan paradoxnak (de érdekesnek) tűnnek az emberek nagy részében. Irodalmi példa erre Herman Melville nagyon híres “Moby Dick, vagy a bálna” (1851) című könyvében, aki rövid mondatban leírja Achab kapitány PS-jét, akinek a lábát a bálna amputálta: “itt csak egy különálló láb van a szemnek, de kettő a léleknek”.
a PS szinte univerzális az amputáltaknál, és fájdalmas és nem fájdalmas is lehet. Pontosabban, a betegek többféle módon írhatják le PS-jüket az amputáció anatómiai és patofiziológiai jellemzői szerint: égő, bizsergő vagy fájdalmas érzések, illuzórikus végtagmozgás, vizuális hallucinációk stb.
bár a PS-t gyakran írták le végtag amputáltokban, más klinikai állapotokban is előfordulhatnak, például orchiectomia, mastectomia, foggyökérkezelés, pénisz amputáció, szem kizsigerelése vagy enucleatio után.
számos patofiziológiai értelmezést javasoltak a PS számára, a központi eredeten alapuló elméletek túlsúlyával, beleértve a pszichiátriai magyarázatokat is. Valójában különböző mechanizmusok (neuropátiás vagy nem neuropátiás) képesek fantomérzetet létrehozni egy hiányzó testrészben.
nagyrészt elfogadott, hogy bármely neuropátiás mechanizmust a szomatoszenzoros afferens rostok akciós potenciáljának ektopiás generálása jellemez. Amputáltaknál a PS neuropátiás fájdalommechanizmusai az amputáció szintjén vagy proximálisabban lokalizálhatók. Néha szigorúan kapcsolódnak az amputációhoz, néha nem.
amputáció után a PS-t gyakran a méhen kívüli akciós potenciálok kialakulása generálja a megszakított idegrostokban, amint azt az emberi mikroneurográfiai felvételek bizonyítják.
ennek ellenére számos tanulmány azt sugallta, hogy a PS generátor közel lehet az amputáció helyéhez. Patofiziológiai szempontból ez egyáltalán nem furcsa. A fiziológiában jól ismert, hogy az érzékszervi idegrost közvetlen (méhen kívüli) stimulálása a stimulált rost területén lokalizált érzést vált ki, azaz abban a testrészben, ahol a receptorok találhatók. Amikor Penfield és Rasmussen először leírták a szenzoros homunculust, beszámoltak a betegek különböző testrészekben kiváltott érzéseiről a szomatoszenzoros kéreg elektromos stimulációja során. Mindent figyelembe véve, amikor a stimulált idegrostok területe hiányzik, a szomatoszenzoros idegrostok megfelelő méhen kívüli stimulálása mindig fantomérzetet hoz létre, bárhol is alkalmazzák a stimulációt.
számos példát lehet adni. Például egy nemrégiben megjelent cikkben a szelektív perifériás idegblokádok azt sugallták, hogy a hátsó gyökér ganglionok jelentős szerepet játszanak a PS generálásában egy amputált csoportban.
nagyon érdekes a rosszindulatú szarkóma miatt egy régi csípő-diszartikulációs amputációval rendelkező beteg nemrégiben leírt esete is. Az amputációtól számított 1,5 év elteltével ez a beteg súlyos fantom végtagfájdalomra panaszkodott, főleg a jobb fantom combján lokalizálva. A számítógépes tomográfia és a mágneses rezonancia képalkotás metasztatikus gerinctömeg jelenlétét mutatta, amely magában foglalja az L3 csigolyát a jobb oldalsó mélyedés szűkületével. Fontos, hogy a gerinctömeg reszekciója teljesen megoldotta a fantom végtag fájdalmát, bizonyítva, hogy a fájdalomgenerátor az ágyéki gerinc oldalsó mélyedésében összenyomott szenzoros idegrostokban volt, nem pedig az amputáció helyén.
a központi idegrendszerben proximálisan mozogva a thalamus elektromos stimulációja a funkcionális sztereotaktikus leképezés során folyamatosan különféle PS-t váltott ki, beleértve a fájdalmat is, egy amputált csoportban.
néha a PS-t nem a hiányzó területű szomatoszenzoros rostok stimulálásával hozzák létre, hanem központi szenzibilizáció vagy neuroplasztikus változások következményei lehetnek, amelyek lehetővé teszik a különböző testrészekből származó impulzusok konvergenciáját (említett érzések), amelyek közül az egyik hiányzik. Mindez azért történik, mert a test tudatos ábrázolása az érzékszervi kéreg egy vagy több részének aktiválásában rejlik, függetlenül attól, ami valójában a periférián történik. Úgy tűnik, hogy ez egyértelműen megerősítést nyert a kar amputációval rendelkező betegeknél, ahol az arc és a törzs stimulálása fantomérzetet idézhet elő. Mivel az arc és a törzs közel van a kézhez az emberi test kérgi ábrázolásában, ennek az érzékelésnek az értelmezése ismét az agykérgi ábrázolás megváltozása volt az amputáció után.
neurobiológiai szempontból nagy jelentőséget tulajdonítottak a központi idegrendszer átrendeződésének a perifériáról érkező bemenetek elvesztésére adott válaszként, de fontos hangsúlyozni, hogy bármilyen sérülés megváltoztathatja a kortikális test reprezentációját, függetlenül a PS előfordulásától.
azt is érdemes kiemelni, hogy a hivatkozott érzések önmagukban nem neuropátiásak, egészséges alanyoknál is megfigyelhetők, bár csak speciális helyzetekben. A 20.század kezdete óta egyértelmű volt, hogy a test egy részében fájdalmas érzés panaszkodhat egy másik betegség következményeként. Ezt megerősíti a kísérleti fájdalomról szóló számos tanulmány, amely bemutatja, hogy egyes szövetek intenzív stimulálása képes-e fájdalmas érzést kiváltani nemcsak a stimulációs helyen, hanem attól távol is. Manapság a hivatkozott fájdalmat valóban meglehetősen gyakori panasznak tekintik számos klinikai állapotban.
ezenkívül a testrész (traumás) amputációja nem szükséges a PS kialakulásához, amint azt a bizonyíték bizonyítja, hogy a veleszületett végtaghiánnyal küzdő betegek kisebb trauma vagy kisebb műtét után PS-t tapasztalhatnak.
érdekes módon a kérgi ábrázolás változásai más kvázi fantom jelenségeket is megmagyarázhatnak. Például teljes gerincvelői sérülésben szenvedő betegeknél az elváltozás feletti testrészek stimulálása a sérülési szint alatti érzést válthat ki.
mindezek a megfontolt, hivatkozott érzések tehát a PS további patofiziológiai alapját jelenthetik amputáltaknál.
összefoglalva, a PS mind az amputált testrészben vagy az idegrendszer más részein kifejlesztett neuropátiás, mind nem neuropátiás mechanizmusokkal generálható.
mivel ezek a mechanizmusok nem az amputáció patognomonikusai, nincsenek rejtett szellemek, amelyeket a fantomérzetekben keresnének. Az egyetlen értelmező szabály csak a patofiziológiai elvek követése. Ebben a tekintetben, mivel a PS általában nagyon stresszes a betegek számára, Sherman szerint az orvosok fontos szerepet játszanak a betegek szenvedésének enyhítésében azáltal, hogy oktatják őket a PS patofiziológiájáról annak magyarázata érdekében, hogy érzéseik nem olyan furcsaak, mint amilyennek látszanak.