a felső végtag ismétlődő mozgása, akár szabadidős, akár foglalkozási, különböző neuropathiákat eredményezhet, amelyek prototípusa a carpalis csatorna neuropátiás mediánja. Ennek a folyamatnak a patofiziológiája nem teljesen érthető, de valószínűleg magában foglalja mind a mechanikai, mind az ischaemiás jellemzőket. Kísérletileg megnövekedett nyomás a carpalis csatornában reprodukálható progresszív neuropathiát eredményezett. A vibrációs (küszöb típusú) érzékenység változásai érzékenyebbnek tűnnek, mint a kétpontos (innervációs sűrűség típusú) érzékenység. A carpalis neuropathia sajátos foglalkozási etiológiáit metodológiai és szociológiai nehézségek fedik le, de nyilvánvaló, hogy egyes foglalkozásokban magas a CTS előfordulása. A kórtörténet és a fizikális vizsgálat általában elegendő a diagnózishoz, de szükség esetén diagnosztikai segítség áll rendelkezésre elektrofiziológiai vizsgálatokkal, CT-vizsgálatokkal és esetleg MRI-vel. Ezen tesztek mindegyike korlátozott mind az érzékenység, mind a specifitás szempontjából. A szokásos konzervatív eszközökkel történő kezelést a lehetséges provokatív tevékenységektől való pihenéssel kell kombinálni. A carpalis csatorna műtéti felszabadulása hasznos azoknál a betegeknél, akik nem rendelkeznek konzervatív terápiával. A foglalkozási módosítások fontosak mind az ismétlődő trauma okozta medián neuropathia kezelésében, mind megelőzésében.